We are a hero!

Ápr.17.
Mindenki picit aggódó, lehangolt tekintettel jön ki a szobájából. Többször elhangzik: Nem akarok hazamenni!!!
Délelőtt kilenc negyvenre kértem a reptéri transzfert a szállodához, de az már kilenckor itt van. Furcsa. Ebben az országban nem jellemző a pontosság, inkább az ellenkezője. Összepakolunk és beszállunk a kisbuszba. Fél óra és kint vagyunk a reptéren. Kis vásárolgatás a boltokban aztán check-in. A pultnál látom meg a papírlapra kézzel felírt szöveget, hogy egy óra és negyvenöt perc késés várható. Basszus a Manilai városnézésnek lőttek. Várakozunk a reptéren, egyszer csak hoznak üdítőt, meg egy kis kaját, amit a beszállókártyával lehet kiváltani. Kis kárpótlás, ami nem volt sem ízletes, sem pedig kiadós. Felérünk Manilába, felvesszük a csomagokat, aztán kimegyünk. Most jön a legrosszabb, a búcsúzkodás amit annyira utálok. Visszatekintve, úgy gondolom, hogy mindenki aki részt vett ezen az utazáson egy kicsit hős. Ezt mindenki úgy érti ahogy akarja.
A kis csapat marad a reptéren, én pedig fogok egy taxit, beülök, és elindulok a város felé. Visszanézve az egész csapat integet..... hááát kicsit összeszorult a szívem. Hiányozni fognak.

Maga a Paradicsom

Ápr.16.
Reggel a szokásos nyolc órási indulás. Mára úgy terveztem, hogy egy strandolós, pihenős napot tartunk. Jól fog jönni egy kis pihenés a hazafelé út előtt a csapatnak. A végére hagytam a legszebb tengerpartokat :-)
Két szigetet veszünk célba. Sok program itt nincs a pihenés, és a sznorizáson kívül, viszont mindezt elképesztően szép környezetben.

Banana Island

Banana

 Átmegyünk a szemközti szigetre ebédelni. A többiek még nem tudják, hogy még az előzőnél is van szebb :-) Leülünk a parton felállított napvédő sátor alatt, de ez nem tart tovább néhány másodpercél, mert mindenkit kivonz a látvány egy kis fotózásra. Ha lehet ilyet mondani, ez a legszebb part a világon. Szó szerint vakító a fehér homok, és pazar a háttér a pálmafákkal, ja és a víz színe..... basszus,,, ez elmondhatatlan.

Ennek a szigetnek a neve titok :-D

 Örömmel nézem a boldog tekinteteket. Nagyon jó, hogy mindenki élvezi csak kár, hogy ez az utolsó napjuk. Próbáljuk kiélvezni minden pillanatát ennek a gyönyörű napnak. Délután még bemegyünk Andival, és Juliszal sznorizni. Megnézzük az óriási élő kagylókat, aztán egyszer csak Julisz mutatja a víz alatt a jelet.... CÁPA!!! Basszus hol??? Arra, ott! És tényleg. Egy nem nagy kb. 80-90cm példány ami hamar el is úszik. Olyan hamar, hogy Andi le is marad róla. Úszkálunk tovább, egyszer csak megint megjelenik egy cápa de ez nem ugyanaz. Na ezt már Andi is látja, pedig nagyon fél. Utána egy nagy rája tűnik fel, és végül megint megpillantunk egy cápát, de ez már kicsit nagyobb, kb másfél méter. Elég közel vagyunk hozzá, ezért jól szemügyre tudtuk venni. Fantasztikus élmény volt!!
Sajnos mennünk kell, mert másfél óra az út vissza a városba. A lányok vissza sem jönnek a hotelbe, mennek piacozni, én meg sietek mert még be kell check-olni és ki kell nyomtatni valahogy a beszálló kártyákat holnapra. Na ez nem volt egyszerű a végtelenül lassú internetkapcsolatnak köszönhetően de este fél tizenegyre sikerült megoldani. Már épp az éhhalál szélén álltam. Gyorsan beszaladok a központba kajálni, de már késő. Az árusok már pakolnak. Bezzeg az az árus nem pakol ahol grillezett belet, csirke fejet, balutot(kacsatojás félig kifejlődött embrióval, enyhén megfőzve) meg ilyesmit árulnak.

Lehet válogatni!

Nincs más választás innen kell megoldani a vacsorát, vagy beülök egy étterembe, ahol majd egyszer valamikor kiszolgálnak. Vettem pár pálca grillezett disznóhúst, meg tésztába sült sajtot cukrosan és megettem. Jól nem laktam de valami van a hasamban. Vissza megyek aludni de útközben betalálnak a travik. Minden áron akartak nekem egy szép búcsú éjszakát. Igazán köszönöm de jól el vagyok az ilyen élmének nélkül is :-)

Első Coroni kalandok

Ápr.15.
Reggel korábban indulunk mint szoktunk, hét órakor kimegyünk a kikötőbe, és elindulunk. Juliusz javaslatára az első állomásunk egy nagyon jó sznorizó hely. Azért ez az első, mert korán reggel van esélyünk teknősbékát látni. Körbeúszunk egy nagy sziklát, és rengeteg gyönyörűséget látunk. Millió féle korall, halak. Továbbállunk Coron szigete felé. Behajózunk a hatalmas sziklák közé, és kikötünk.

Ez nem egy poszter!

Egy kis hegymászás után lefelé vezet az utunk. Lefelé menet megpillantunk egy monitor lizzard-ot, azaz egy varánuszt, ami sietve beszalad a bokrok közé, miközben engem össze-vissza csipkednek a moszkítók. Megpillantjuk a Kagayan Lake-t, csodaszép!

Kagayan Lake

 Ez a tó egy forrás tó, ami keveredik a sós vízzel. A látótávolság a víz alatt, hihetetlen nagy, gyönyörű sziklaformációkat látunk, és egy barlangba is beúszunk. Ahogy állok egy nagy kövön a vízben, egyszer csak valami csiklandozza a lábfejem, lenézek és egy kis rákocska abból a fajtából, ami szeret tisztogatni, lerágja az elhalt hámréteget. Hagynám is, hogy dolgozzon rajtam, de annyira csiklandós, hogy nem bírom.
Némi láblógatás a parton, és már jön is a turisták hada. Érdemes volt korán kelni. Tovább megyünk a Twin Lagoon- hoz. Talán nem is kell már említenem, hogy mennyire szépek ezek a mészkőhegyek, és a víznek a váltakozó színe a mélykékből a türkizbe.

No comment

 Innen átmegyünk egy partra, ahol elkészítik a bőséges ebédünket.

Ebéd után kis szieszta, sznori stb. Végül pedig elmegyünk megnézni egy második világháborús japán hajóroncsot, amit az amerikaiak lőttek ki. Ezt a roncsot lehet látni a felszínről is, mert az orrész csak 4-6m-re van a felszín alatt. Lassan hazafelé vesszük az irányt. Az esti vacsora szintén a főtéren a helyi árusoknál történik. Ennek azért van egyfajta egyedi és jó hangulata.

Irány Coron Town!

Ápr.14.
Hamar reggel lett. Pakolás, készülés. Fél hatra beszéltük meg, hogy kint találkozunk a hotel előtt. Tegnap este kérdezte a nő akinek fizettem a szállást, hogy kérünk e triciklit reggelre, mondtam neki, hogy persze az jó lenne. Kettőt kértem öt negyvenre. Hát már háromnegyed is elmúlt. Triciklik sehol. Na mindegy, ez ilyen, semmi nem biztos, de nem számít, nincs gond, berohanok a hotelbe, szólok az egyik srácnak, hogy vigyen ki minket kisbusszal gyorsan a kikötőbe. Így is lett. Ja, és nem a nyolc órás hajóútra vettem jegyeket, hanem most jött egy új hajótársaság, ami négy óra alatt teljesíti a távot úgy, hogy nem leszünk vizesek. Mi most ezt próbáljuk ki. Beszállunk a hajóba, és elindulunk Coron irányába. Ez a hajó nem a hagyományos fülöp forma, hanem a megszokott hajóforma. Tényleg négy óra alatt átértünk. Ez jó!
Kiszállunk a hajóból, még mindig rekkenő hőség, tűz a nap. A kikötő kijáratánál fogok gyorsan két triciklit, és elindulunk a hotelünkbe.

Irány a hotel

 Be jelentkezünk. Kb. dél van, viszont a szobákat csak kettőkor tudják átadni. A csomagokat ott hagyjuk a portán, és elmegyünk ebédelni addig. Aztán én gyorsan elszaladtam megkeresni az egyik itteni barátomat, aki tud szervezni nekünk szigettúrát holnapra. Elmentem a törzshelyeire, ahol esélyes, hogy rátalálok. Az egyik helyen azt mondták, hogy felment Manilába, és nem tudják mikor jön haza. Na gondoltam akkor küldök neki egy sms-t. Aztán végül is sikerült sms-ben lezsírozni, hogy át jöjjön a mi hotelünkbe a másik cimbora. Erre azért volt szükség, mert nem tudtam a számát a másik srácnak. Bent ülünk a szobában beszélgetünk, mert kint nem lehet megmaradni a melegtől, amikor egyszer csak kopognak. Come in!! Nyílik az ajtó és ott áll a cimborám Julius. Váá... de rég láttam. Gyorsan meg is beszéljük a részleteket a holnappal kapcsolatban. Tök jó, minden jól megy.
A város mögött van egy kisebb hegy, aminek a tetején van egy kilátó, és egy hatalmas kereszt felállítva. Este gondoltam fel mehetnénk megnézni a naplementét. El is indulunk, csak éppen kicsit késve. A nap már igen csak lemenőben van, ezért még a hétszáz egynéhány lépcsőfok megmászása előtt javasoltam, hogy halasszuk el holnapra. Bementünk a városközpontba, és a helyi kis árusoknál a frissen sütött pálcára húzott mindenféle finomságokból megvacsoráztunk.

A város központ

Az utolsó "c" jelű túra

Ápr.13.
Újra egy szép napra ébredtünk. Csapjunk a közepébe. "C" jelű kirándulás. Tegnap éjjel a mókamesterünk Ralph, aki mellékesen csak 19 éves, elment discoba, és hajnal kettőkor jött haza. Reggel hatkor pedig kelt. Beszállunk a bancába, és elindulunk. Megérkezünk az első helyre. Ralph közli, hogy itt csak ússzunk be azon a lyukon és ennyi. Nem túl aktív a srác.Látva ezt a sofőrünk, átvette a szerepét, és bejött velünk Ő. Ezt követően elmegyünk egy szigetre aminek az a neve hogy Snake Island. Azért kapta ezt a nevet, mert két egymással szemben lévő szigetet, egy kígyózó homokpad köt össze, amin át lehet sétálni. Ez is csodaszép látvány.

Snake Island

Aztán menet közben láttunk egy teknősbékát is, majd lehorgonyoztunk. Sznori, utána egy pici kis parton ebéd készítés. Mivel az utolsó napunk ez, és mindig kaptak egy kis plusz pénzt a srácok a túrák végén, ezért hoztak dupla adag kaját. Degeszre ettük magunkat. Kis pihi kaja után, és átmegyünk a szemközti szigetre, ahol egy elhagyott egyházi luxus épület van. Az érdekessége az, hogy a sziget fentről nézve szív alakú. Az épület még viszonylag jó állapotban van. Bent bőr kanapé, a fürdőben sarokkád, a szobákban légkondi stb.

Kilátás a szikla tetjéről

Balra Ralph a guide, jobbra a kapitány

Hidden beach és a hajónk

 Van egy kiépített kis kikötője is, amit ki is használtunk rögtön egy kis vízbe ugrálásra.
Tovább állunk az úgynevezett Hidden Beachre. Ezt a Part című filmben látható beachhez tudom hasonlítani, csak jóval kisebb. Itt volt egy fickó, meg egy nő, akik kint töltik az éjszakát. Azt hiszem meditálnak :-)
Vissza érünk a hotelbe, és én már rohanok is jegyet venni a kikötőbe, mert holnap utazunk tovább. Jegyek megvéve, indulás reggel hatkor.
Ma este grill parti van a hotelbe, ezért gondoltam itt kéne vacsizni, ja és élő zene. Amíg a csajok tetkót (henna) csináltatnak maguknak emberünkkel Ralph-al, addig mi Emőkével,és Marekkal megvacsizunk. Később a sok sör hatására táncra perdül a jó nép. Baromi jó hangulat kerekedik. A hotel tulaja nagyon részegen igyekszik tartani a hangulatot, és táncra perdíti az alkalmazottakat is. A zenészek egy nő aki énekel, és egy férfi aki gitáron kíséri, kérnek egy kis pihenőt, Addig Ralph az egyik pincérlánnyal odaül a helyükre, kezébe veszi a gitárt, és elkezd játszani, a lány pedig énekelni. Ezt nem hiszem el, ez a srác univerzális, kezdek féltékeny lenni :-) Úgy este 11-körül elvonul a nép aludni. Én még maradok a srácokkal(mármint a személyzettel) kicsit. Megnézzük az eddig készült fotókat, és jókat kacagunk. Úgy éjjel egy körül lefekszem aludni, mert reggel öt előtt kelni kell.
Akkor jó éjt!

A "B" jelű kaland, és a Katedrál Cave

Ápr.12.
Jó reggelt mindenkinek!
Miután megreggelizünk, becuccolunk a bancába (ladik, kishajó) és irány a "B" jelű kirándulás. Szintén gyönyörű helyekre visz minket Ralph. Kikötünk egy szigeten ebédelni, mondhatni pazar környezetben. Itt van strandröplabda pálya, árulnak sört, üdítőt, vannak függőágyak, az árnyékot pálmafák szolgáltatják, a kaját pedig már sütik is a srácok.

Itt lehet pihengetni :-)

 Ebéd után megnézünk egy nagy barlangot ami a part mellet van, aztán ejtőzünk egy kicsit. Délután továbbállunk, a hely neve ahová visz minket Katerdral Cave. Erről már beszélt nekem Ralph, hogy itt fel lehet mászni a sziklákra, és lehet ugrálni róla. Na odaérünk, a látvány fantasztikus. Tényleg olyan a sziklahasadék belseje mintha egy templomban lennénk. Látszanak az orgonasípok, szemben a Krisztus szobornak a helye, csak éppen a padok helyén víz van.

A méretek óriásiak

 Fényképezkedés után jön a kérdés: honnan lehet ugrálni? Erre a válasz: megmutatom. Alig hittem a szememnek! Ralph odaúszik a szikla széléhez, ami mellékesen borotva éles szinte mindenhol, és felkapaszkodik egy pici kiszögellésre. Na gondoltam, nekem még ez sem fog menni, nemhogy még feljebb mászni. Aztán szépen lassan, akár egy sziklamászó elindul fölfelé lépésről, lépésre. Egyszerűen hihetetlen, tényleg mint egy profi sziklamászó. Úgy 8-10 méter magasságban megáll, megfordul, elhelyezkedik és végül ugrik. Hát ez óriási! Mondja nekem Ralph: Fereence megpróbálod? Mit mondhatnék most, persze meg. Odaúszok én is a szikla széléhez, miközben ő már megint elindult felfelé. Megvárom míg leugrik. Szóval, már a kiszögellésre való felkapaszkodás is igen nagy kihívásnak bizonyult. Végül csak sikerült. Igen, de még csak a vízszint felett nyolcvan centivel vagyok. Kicsit kifújom magam, és keresem a szilán a fogást, meg az útvonalat, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy hova kéne kapaszkodni, vagy lépni. Kb.öt perce keresgélem a lehetőségeket de nem találom. Már épp feladni készültem, amikor arra gondoltam, hogy ha ő meg tudja csinálni akkor én miért nem!? Lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Gyerünk!
Elhatároztam, hogy megcsinálom. Belekapaszkodtam egy pici hasadékba a bal kezemmel, majd egy még kisebbe a jobbal, aztán próbáltam megtámasztani magam lábbal. A lábam kicsúszott, lógtam a levegőben. Ez iszonyat nehéz, de aztán valahogy tovább jutok.

Hogy kéne elindulni fölfelé??

 Úgy féltávnál (öt méter körül) azt gondoltam, jó most már elég. Fáj a tenyerem, a talpam és feljebb menni már tényleg veszélyes lenne. Megfordultam, körülnéztem. Gyönyörű volt a kilátás. Lentről kiabálnak a többiek, hogy ne menj tovább!!!Elég, ugorj!!!
Rendben. Nagy levegő, és JUMP !
Hát ez óriási volt. Kicsit fárasztó volt, de élveztem. Felmásztam a csónakba, és akkor vettem észre, hogy a penge éles sziklák elvagdosták a tenyerem, meg a talpam is. Kicsit vérzik, kicsit csíp, de majd begyógyul. Megnéztem Ralph tenyerét, meg a talpát, gondolhatjátok.....az ég világon semmi baja.
A hajónk sofőrje közben nekiindul a sziklának. Mikor felért arra a szintre ahonnan Ralph ugrott, azt hittem ő is ugrani fog, de nem. Mászott tovább.....jóóóó, de hogy????
Akár egy majom. Feljutott kb. 15 méter magasra, és onnan vetette magát a mélybe. Baromi ügyes!Ezzel a mutatvánnyal lett vége a mai túrának. Holnap folytatjuk.

Egy szárazföldi kirándulás :-)

Áprl. 11.
Mivel senki nem akart másik vezetőt, ezért inkább átcseréltük a szigettúrát egy szárazföldi kirándulásra. Sikerült megbeszélni, hogy vigyenek el minket a hotel kisbuszával egy egész napos kirándulásra. Reggel nyolc van, indulunk. 40-50 perc zötykölődés után meg is érkezünk az első állomásra. Az út szélén leparkolunk, és keressük az ösvényt amin el tudunk indulni fel a vízeséshez. Nagy nehezen megtaláljuk, és elindulunk. Kb. 40 perces az út felfelé a dzsungelben. Felérünk, és a csapat egy része megmártózik a kellemesen hűvös vízben.

A vízesés fentről

 Néhány fotó, és vissza indulunk.
A következő állomás egy meleg (forró) vizű forrás. Igen nehézkes a bejutás, mert fel van ázva a talaj. Annak érdekében, hogy ne süllyedjünk el a forró sárban bambusz botok, fadarabok vannak ledobva a kritikus pontokra, amiken elég nehéz egyensúlyozni. Beérünk. Nem nagy látványosság, inkább csak érdekesség.
A következő, és egyben az utolsó állomás a mai napon, egy csodaszép tengerpart, ami szinte mindig üres. Na ennek volt is sikere, mindenkinek tetszett. A délutánt itt töltöttük, végig sétáltunk a parton oda-vissza, ami kb. 5-6 Km hosszú lehet a szélén pedig pálmaerdő.

A long beach

 Mikor meguntuk vissza mentünk oda ahol kiraktak minket, egy kis halászfalu szélére. A kisbusz sehol, csak az egyik vezetőnk. Azt mondja, hogy a sofőrnek vissza kellett mennie a városba de nemsokára jön. Ez a nemsokára másfél óra volt. Nem is bántam nagyon, mert elég érdekes másfél óra volt. Egy csapat gyerek játszott körülöttünk. Aztán Andi elindult beljebb a faluba körülnézni, ami egy utcából állt. Utána indulok, gondoltam nem kéne egyedül sétálnia ott.

Érdemes megnézni mivel játszik a kis srác. (üdítős dobozra szerelt kerék)....ja és láthatóan boldog az X-Box nélkül is!!!

Kártyaparti a kis halászfaluban.

Banánsütés

Tudom a feltételezés alaptalan, de jobb félni.... Különben meg rendkívül kedves emberek. Belestünk a hétköznapi életükbe. Egy nénike épp banánt sütött az utcán kártyázó rokonoknak, szomszédoknak. Elárulta, hogy hogyan készíti. A pálcára húzott banán megsüt, margarinos krémmel megken, cukorban megforgat és kész is. Sofőrünk Mosolyogva megérkezik, beszállunk és vissza indulunk a rázós úton, aztán a szokásos. Fürdés, vacsi stb.