Donsol city

Ápr.24.
Fél nyolc van, kimászok az ágyból, megreggelizem, és elkészülök, mert tizenegy negyvenkor indul a gépem Lezgapi-ba, ahonnan valahogy el kell jutnom Donsolba. Azt még én sem tudom, hogy hogy.
Lemegyek az utcára, leintek egy taxit. Irány a reptér. Mondom a taxisnak, hogy kapcsolja be az órát, de nem akarja. Jó akkor ki akarok szállni. Jaj ne, mondjak egy árat, de én nem akarok mondani, csak kapcsold be az órát, erre Ő, nem mert csúcsforgalom van, és mond egy árat: 350peso. ÁÁÁ mi van??? Azt hitte a fickó, hogy először vagyok itt. A normális ár forgalomtól függően 100-160peso lenne. Mondom neki, hogy ne nézzen hülyének, 160peso, vagy kiszállok, és rájön, hogy nem fog tudni lehúzni. Ok-ok jó lesz a 160 is. A fickó még mindig próbál rafináltkodni. Bekapcsolja az órát, és letér a megszokott útról. Ekkor szólok neki, hogy rossz felé megy :-) Válasz, nem csak kikerüli a dugót. Erre én, rendben de nem fogok többet fizetni 160-nál. Szomorúan mondja, hogy jó. Ez a lehúzás nem jött be.
Végre egy gép ami pontos. Megérkezek Lezgapi-ba. Meg kérdezek még a reptéren egy biztonsági őrt, hogy hogyan tudok eljutni Donsolba. Megkérdezi, hogy sima tömegközlekedéssel akarok e menni, vagy privátba. Mondom, tömeg közlekedve, úgy izgibb, meg olcsóbb is. Fogok egy triciklit, vagyis ő fog meg engem. Elvitetem magam a bus terminálhoz. Ott az óránként induló mikrobuszt megkeresem, ami Donsolba megy.

 Veszek egy jegyet rá, tíz perc és indulunk is. A pici mikrobuszban 12 felnőtt,1gyerek,én és egy kutya utazik, ja és én vagyok egyedül sajtképű. Na, találtam egy helyet ahol nem sok a turista? A kiskutya tíz percel az indulás után sikeresen a gazája ölébe, meg a székre pisil. Alig birtam megállni nevetés nélkül. Mondjuk a maradék másfél órában nem volt túl kényelmes a pisiszagban utazni, meg azért nyomorogni is kell. Megérkezek Donsolba. Keresek egy jól kinéző helyet. Na itt olyan nincs. Nagy a kosz, és borzalmas a szegénység. Végül van egy hely a város központban, aminek van viszonylag olcsó backpackeres szobája. Kiveszem három éjszakára. Szerintem itt ennyi elég lesz. Meg kérdezem, hogy lehet regisztrálni a holnapi cetcápa nézésre. Kimegyek az utcára, és fogok egy triciklit. Meg kérdezem mennyiért visz el a turista centerbe, ahol tudok regisztrálni. Ötvenöt pesoval kezdi. Igen ám, de én a recepciónál már megkérdeztem, hogy mennyi a jó ár oda :-) Mondom az embernek, hogy húsz, mondja Ő áááá, túl messze van. Jó akkor megyek tovább. Utánam kiabál, hogy 25. Visszakiabálok, hogy 20. Azt mondja, jó gyere. Nehéz itt európai pofával jó árakat találni. Ezt nem hiszem el, a nálunk megszokott jelzőlámpák munkáját itt emberek végzik, még pedig úgy, hogy van két zászlójuk, egy piros, és egy zöld. A többi szerintem egyértelmű.

Pirosat kaptunk :-)

A triciklissel menet közben összebarátkozunk, kiderült, hogy neki is Andrew a neve, amúgy tényleg messze van. Megbeszéljük, hogy holnap reggel jön értem, és kivisz megint a tourist centerbe, ahonnan indul a túra, utána meg elmegyünk kakasviadalt nézni. Jah, meg azt is ígérte, hogy jön majd értem este nyolcra, és elvisz valami bárba sörözni, ha akarom. Én meg akarom, miért ne. Vissza érek a hotelbe, és vacsorázok egyet. Amúgy nem rossz a hotel, van medencéje, kultúrált étterem, finom kajával, csak a backpackeres szoba csöves, a többi nagyon szép.
Tényleg jött értem a srác, és el is mentünk. Megittam vagy négy Red Horse-t(sör), aminek van vagy 8-9%-os alkohol tartalma. Rég ittam, szóval fejbe is vágott rendesen.
Éjfél van. Fekszem le aludni, mert holnap reggel öt ötvenkor kelek. Jó éjt!