Cebu City

Ápr. 29.
Átalszom a délelőttöt. Kikecmergek az ágyból, és elindulok körülnézni. Hamar szembetűnik, hogy itt is a rendezett káosz uralkodik, mint mindenhol az országban. Talán picit mintha fejlettebbek lennének itt. Másfajta jeepneyk is vannak, nem sok a triciklis, sok az újszerű autó az utakon, meg ilyesmi. Megkajálok az egyik gyorsbüfében, és visszamegyek a szállásra, mert nagyon meleg van, ömlik rólam a víz, de a szobámban sem rózsás a helyzet, mert csak ventilátorom van, az meg nem hűt. Most nagyon kéne a klíma :-(

Tegnap megbeszéltük Gie- vel, hogy felvisz valami kilátóhoz, meg van ott egy csomó minden, majd meglátom. Du.4-re volt megbeszélve. Kapom az sms-t, hogy melyik mallba kell mennem, és valami szökőkútnál találkozunk. Na jó, háromnegyed négy, elindulok. Taxi, mondom a sofőrnek a mall nevét, de háromszor is elismételtem, és ő csak bólogatott, hogy jó. Megérkezünk, bemegyek az épületbe, keresem a szökőkutat, kérdezősködöm. Megjegyezném, hogy legalább akkorák itt is a mallok mint otthon. Végre megtalálom a szökőkutat. Négy óra három perc. Várok, negyed van sehol senki. Dobok egy sms-t, hogy én már itt vagyok, kapom a választ, hogy én is, de nem talál. Kezd gyanússá válni a dolog. Megkérdezek valakit, hogy ez az a hely? NEM!! Neemááá! Gyorsan küldöm az sms-t, hogy kések. Basszus a kártyámról lement az összes pénz már. Ezt nem hiszem el! Szerintem azt hiszi, hogy csak szívatom. Gyorsan taxi, át a másik mallba. Ez még nagyobb, de először fel kéne tölteni a kártyám, mert így nem fogom megtalálni, már csak azért sem, mert elindult körbenézni, hogy merre lehetek. Nagy nehezen találok egy üzletet a 7.-en ahol fel tudják tölteni a kártyám. közben kapom az sms-t, hogy ha nem válaszolok akkor hazamegy. Na szép. Végre feltöltöttem, írom neki, hogy megyek várjon, és ez így ment összesen több mint egy órán át. Végül csak megtaláltuk egymást. Gyerünk, mert nemsokára lemegy a nap. Veszünk pár sört, rágcsálni valót, és indulás. Irány a jeepney terminál. Na ez vicces volt. Mi ülünk legbelül, a sofőr mögött. Fullra megtelik a jeepney, és mindenki adja tovább az aprót, amíg a sofőrhöz el nem jut. A végén persze mindig én adtam oda a pénzt a sofőrnek. Azt tudni kell, hogy ha taxival tesszük meg ezt az utat, akkor fizetünk kb. 400-500 pesot, így pedig kettőnknek volt összesen 40 peso!!! Azt ne kérdezzétek, hogy honnan tudják, mennyit kell adni a sofőrnek, és hogy honnan tudják melyik jeepney merre megy. Fogalmam sincs, de jól működik a rendszer. A város szélén lévő hegy lábához érünk. Itt kiszállunk, és fogunk két sima egyszerű motorost, akik fel visznek a szerpentinen a hegyre. Itt a kilátó, bár kicsit elkéstünk, mert a nap pont most ment le, de valóban gyönyörű a kilátás. Innen látni a környező szigeteket is, és a teljes várost most már kivilágítva. Próbálok fényképezni, de sajnos nem lettek jók. Nem tudok jó esti fotót csinálni.
Mikor kibámészkodtam magam, átmegyünk a motorosokkal egy másik helyre, aminek aza neve, hogy Ziplaine. Fogalmam sem volt róla mi ez a hely. Aztán leesik, hogy ez egy kötélpálya. Az egyik hegyről át lehet csúszni a kötélen a másikra. A hátadnál vagy rögzítve a kötélpályához, és úgy repülsz, mint a superman. Persze ki kell próbálni. Nagyon állat!  Aztán megyünk tovább egy úton ami kb. olyan mintha a Disney Land-ben sétálnánk. Na ezek azok a helyek amiket magamtól sosem találnék meg. A motorosokat visszahívjuk, hogy vigyenek le. Taxiba ülök és irány az "otthon". Kéne már aludni, mert késő van, és én holnap át akarok menni a szomszédos Bohol szigetre. Nehéz nap lesz a holnap, úgyhogy jó éjt.