A vége

Máj. 5.-6.
Itt még nincs vége.Az első lépés a megoldás felé, várni reggel hétig. Akkor veszik fel a munkát az ügyintézők. Szépen elmegyek a "fürdőszobába", megmosakszom, fogat mosok, és keresek magamnak egy megfelelő széksort az alváshoz. Ekkora hálószobám még nem volt. Lakat elő, lezárom az értékeket, megágyazok, és jöhet az alvás. Jahh, nem is olyan könnyű aludni, mikor egy vésőgéppel dolgoznak a terminál másik felében. Négy óra alvás épp elég is. Hétkor kezdek a pultnál. Sajnos még nem tudnak semmit jöjjek vissza 8 körül. Elmegyek rendbe rakom magam a mellékhelyiségben, aztán megyek nézek valami reggelit. Hahaha a hátizsákjaim rátettem egy reptéri kiskocsira, és úgy tologatom magammal mintha a gyerekem lenne. Jön velem mindenhova. Tényleg, olyan nekem ez a kocsi, mint a csigának a háza, nekem is most ez az életem. Na, itt egy Burger King. Jó, akkor most ez lesz a reggeli. Utána megyek vissza a pulthoz. Megint próbálkoznak, telefon, pötyögnek a számítógépen, karattyolnak Kínaiul, de jöjjek vissza 9 körül. Ok. itt vagyok kilenc óra. Fura kérdés érkezik felém, hol lakom most itt Hong-Kongban? Nem bírtam ki nevetés nélkül, és körbe mutattam, és mondtam, ez itt az otthonom most. Biztos láttátok a Terminál című filmet, ha nem akkor mindenképp nézzétek meg. Én vagyok benne a főszereplő :-))
Óránkét megyek a pulthoz, már egy szót sem kell szólnom, tudják a nyűgöm. Néha megpróbálok egy másik pultot is, hátha ott okosabbak, de nem. Veszek egy telefonkártyát, mert azt a tanácsot kaptam, hogy hívjam fel azt a légitársaságot Manilában ami miatt lekéstem a gépet, mert csak ők tudnak nekem igazolást adni a késésről. Ebédelek valami kínai nyavaját csirkehússal, meg hagymakarikákkal. Közben felveszem a kapcsolatot az otthoniakkal, repülőjegy ügyben. Elkél a segítség. Este tízkor nyit a légitársaságom check-in pultja, azt mondják akkor próbálkozzak náluk. Közben otthonról kapom az erős hátszelet e-mail formában. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az otthoniaknak a segítségért! Fél tízre visszamegyek a pulthoz. Kedvesen elutasítanak, várjak még 11.35-kor jöjjek vissza :-)) Ez jó, kezdem magam itthon érezni, és elveszteni a reményt, hogy valaha hazautazom. :-D Már tervezem a jövőmet itt.
Na jó. Megyek eszek valamit. 11.35 van, visszajöttem. Azt mondja az úr, hogy ha most akarok jegyet venni akkor az még plusz pénz, szóval inkább várjak éjfélig. Ok, fogmosás, tisztálkodás, és éjfélkor vissza. Na végre!!!! Megszületett!!! Ha nincs hitelkártya nálam, akkor nem is tudom mit lehetett volna csinálni. Őrület! Egy 24 óra a Hong-Kongi terminálban. Megyek is be checkolni nehogy lekéssem :-)
Nagyon jó helyre kaptam a jegyet, ki tudom nyújtani a lábam. Nem sokat tétovázom, befészkelem magam, és a Hong-Kong - Doha utat végig alszom.

Egy kis visszatekintés. Azt mondják aki utazik annak szélesedik a látóköre. Hozzátenném minden egyes utazásom alkalmával tanulok valami újat, szóval ez így van. Úgy érzem minden egyes utazás pozitívan hat a személyiségemre, és ezt köszönhetem azoknak az embereknek akikkel utaztam, és akikkel menet közben összehozott a sors..... Ők az én tanítóim. Csak azt tudom mondani, hogy szeretnék még minél többet tanulni, és tapasztalni. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben a kalandban!
Azt amit láttam,éreztem,átéltem nem lehet lefényképezni, vagy leírni egy blogban, ezt csak és kizárólag személyesen lehet megtapasztalni. Ezért mindenkinek azt mondom, hogy aki teheti az vegye fel a hátizsákját és induljon el felfedezni a világot, mert egy autót, motort, vagy egy lakást nagyon könnyen elveszíthetsz, de amiket átéltél élményeket azokat soha nem veheti el tőled senki!!!
Remélem élvezettel olvastátok a bejegyzéseim, és jól szórakoztatok!
Legyetek jók, és kalandra fel!!!