Reggel hét. Megint kint vagyok a cápalesen, hátha most szerencsével járok. Kimegyünk a vízre. Megint hatan. Egy Ír csaj, meg egy-egy Ausztrál pár. Óriási Cet Cápákkal akarok úszni!! Kicsit álmos vagyok, kifekszem a hajó elejére, és el is alszom.
Órákon át keringünk a környéken, de semmi.
Kezdek aggódni! Nem ok nélkül, mert mindjárt dél, és cápa sehol. ÁÁÁ....már megyünk is vissza. Ezt nem hiszem el. Csak ezért utaztam ide! Azt mondják, hogy valószínű, hogy túl meleg a víz már, és inkább mélyebben vannak emiatt. Minden helyi azzal vigasztal, hogy nembaj majd máskor több szerencsém lesz. Úgy mondják, mintha csak itt laknék a szomszédba :-) Megebédelek az étteremben, közben megérkezik Allen az első triciklisem. Sűrű bocsánatkérés, elmondja, hogy valami családi ügye volt (válófélben vannak). Kérdezi, hogy mi a tervem mára, mert ő vinne. Mondom neki, majd küldök sms-t.
Nincs mit tenni, ez van. Nagyon nagy a forróság. A fél délutánt a medencében töltöm, aminek a vize kb. 32fokos, de még mindig jobb mint kint.
A személyzet nagyon figyelmes, mert észre veszik, hogy valami bajom van. Tény, hogy bosszant az, hogy nem láttam a cápákat, de azt nem gondoltam, hogy ez látszik is rajtam. Felajánlották, hogy munka után eljönnek velem csavarogni, és megpróbálnak felvidítani. Így is lett. Elmesélték a fél életüket, érdeklődtek Európáról, meg ilyesmi. Elmentünk kajálni, söröztünk. Egyébként, hihetetlen milyen életvidámak a nagyon rossz anyagi körülmények ellenére is. Az életkörülményeket nem részletezném, elég annyi, hogy borzasztó. Jól éreztem magam velük, tényleg felvidítottak, megnevettettek. Ez egy ilyen nap volt.
Nem elkenődni!!! Csodálatos helyen vagy! Én a fél karomat odaadnám, hogy most ott lehessek! :D Szóval élvezz minden pillanatot! Szívjad magadba a levegőt, égesd a retinádba a látványt, mert már nem sok van hátra és itthon nagyon fog hiányozni! Menj, gyűjtsd az élményeket, legyen az bármi! Smile! :)
VálaszTörlés