Ápr. 17.
Megérkezek a szálláshelyemre,egy hátizsákos szállás. Mostantól ez lesz a menő. Lifttel fel kell menni a negyedikre, kinyílik a liftajtó és rögtön szemben két méterre egy pult, ahol egy nagyon segítőkész, kedves srác áll. Rögtön ki is lettem oktatva. Túl laza vagyok, megszoktam a Palawani biztonságot. Na ezt most el kell felejteni gyorsan, és meg kell tanulni az új szabályokat. Kezdjük az elején, A fényképezőgépet nem hordjuk kívül a nadrágra akasztva, mindig a zsebeimnél legyenek a kezeim, a hátizsákot rendesen fel kell venni nem csak az egyik vállra akasztani, sűrűn ellenőrizni hátranyúlással a hátizsákot nem e van kicibzárazva,, útlevél, fontos papírok nem a hátizsákba hanem a zsebe legyen, ne hagyjam, hogy az utcán a kölykök hozzám érjenek, ha mégis akkor azonnal lökjem el magamtól, és gyorsan távozzak, ja és szerezzek be egy lakatot. Ez jól kezdődik, mintha csak a gettóban lennék. Tudtam, hogy nem biztonságos Manila csak kicsit elkényelmesedtem. Röviden ennyi a helyreigazítás, ami nagyon hasznos. Megmutatják a dormot(egy helység ahol 10-15 ágy van) amelyikben az én ágyam van. Választhattam, alsó ágyas lettem. Semmi gáz, csak aludni fogok itt, de a szagokat még szoknom kell. Jah, el is felejtettem mondani, már a harmadik napon elromlott a fényképezőgépem. Valami fényérzékelő lencse hibája lehet. Azt vettem észre, hogy amikor nincs elég fény akkor zöldre, vagy lilára vált a kijelző, ezt próbáltam kiküszöbölni úgy, hogy mindig megütögettem. Volt, hogy sikerült volt, hogy nem. Időm nincs a tétlenkedésre, mert rögtön megyek szerviz keresésre. Az eső utam az Ázsia Mall, ami Manila legnagyobb bevásárlóközpontja. Itt érdeklődöm több helyen is, és az egyik műszaki boltban kapok egy központi szerviz címet, de már zárva van. Csak holnap lesz nyitva. Rendben, akkor vissza a bázisra. Felmegyek, és egy sör társaságában elkezdem írni, és feltölteni a következő bejegyzésem.
Ja és még valamit elfelejtettem mondani. A fapados légitársaságoknak és azok akciós repjegyeinek hála van egy Borneóra szolo jegyem!!! Holnap irány Kota Kinabalu!!!! De előtte még meg kéne csináltatni a gépem.
Később aztán kiraknak pont az én asztalomra egy ládát tele jéggel, egy üveg kólát, meg egy üveg rumot. ÓÓÓ ennek nehéz ellenállni! Aztán mikor kellőképp elfáradtam irány aludni. Valamikor éjjel arra ébredek, hogy felkapcsolódik a lámpa, és bejön vagy négy francia lány (kb. hajnal 2-3 lehetett). Csörgés, zörgés, elhelyezkednek és alvás tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése