Kinabatangan River

Ápr. 20.
Korán van, még sötét van. Alig birok felkelni, nagyon álmos vagyok, de muszáj. Összeszedem magam, kipakolok a folyosóra, hogy ne keltsem fel a többieket, de Andrew felkel, és elköszön. Tegnap mutattam neki pár fényképet Plawanról. Volt már a Fölöp szigeteken, de azt mondta, hogy ilyen szép helyeket nem látott. Elhatározta, hogy visszamegy. El is kérte az útitervet.
Elkészültem a pakolással, felmegyek a tetőteraszra és szívom a friss tiszta levegőt, aztán észre veszem, hogy megjött a taxim. Leviszem a cuccaimat, és kimegyünk a reptérre, be check-olok. Felszállunk, És Irány SANDAKAN ! Már a neve is izgalmas :-) Alig hogy becsatolom a biztonsági övet, már szállunk is le. Szép idő van itt is. A reptéren már várnak a nevemmel egy táblán. Juhéé... kezdődik a kaland. Egy baj van, piszkosul fáradt,és álmos vagyok, meg nyűgös is.
Beszállunk egy mikrobuszba, és elkezdődik a történet. Bemutatkozik a guide. Bemegyünk a városba, felveszünk egy Ausztrál párt, aztán irány Sepilok az orán gután rehabilitációs központ. Nagy élményt vártam, de csak a reklámja jó. Megnézünk egy videót a majmokról, majd egy etetést látunk élőben. Szerintem kihagyható

Tovább megyünk egy étterembe, és megebédelünk, na ezt már nagyon vártam. Kaja után kicsit elpilledtem. Ébresztenek, hogy megyünk. Az egyik szállodából felveszünk még egy párt, ők Hollandok. Elindulunk a "bázisra", irány az esőerdő. Néhány falun keresztül megyünk, aztán igen szomorú a látvány. Végeláthatatlan olaj pálma ültetvények az őserdő helyén. Kicsit megint bealszok, aztán arra ébredek, hogy szétráz a kocsi. Olyan útra tértünk le, ami szinte járhatatlan, közben ömlik az eső, de öt perc és már süt is a nap. Pár kilométer zötykölődés után egy folyó partra érkezünk. A sofőr nyomja a dudát, a túlpartról pedig már indul is egy motorcsónak értünk. Beülünk, és átvisz a túloldalra, ott van a bázis. Egy rövid eligazítással kezdődik a program. Egy kicsit aggódva hallom, hogy ha bárkinek bármi baja van,pl.hasfájás, csípés, harapás, akár éjjel, akár nappal, az azonnal menjen "staff house"-ba, és jelezze. Beírjuk magunkat a vendég nyilvántartó könyvbe. Visszalapozok egész az elejéig a vaskos könyvbe, hátha volt itt már Magyar vendég. Nem volt egy sem. Megkapom a bungimhoz kulcsot, beköltözök. Közvetlen a folyó parton van. Nem gatyáznak, pontos programterv van. Beülünk a motorcsónakba, és elindulunk a folyón. Nem megyünk talán 80 métert sem, rögtön megállunk mert a parton egy krokodil van. A bungimtól alig 80 méterre!!!!!!

Nem kéne úszni egyet a folyóban!?

Basszus, csak most döbbenek rá, hogy ez nem vicc. Valóban a Borneói esőerdő kellős közepén vagyok, valódi vadállatokkal körülvéve! Még jó, hogy kötöttem biztosítást. Megyünk tovább, és egyszer csak kinyílik a vadvilág ajtaja. Mintha mi ott sem lennénk, nem vesznek tudomást rólunk az állatok. Színes papagájok, madarak,  majmok ezrével. Ez hihetetlen! Karnyújtásnyira rohangálnak a különbözőféle majmok, ügyet sem vetve ránk.

 
 Esteledik, megy le a nap. Megfordulunk, elindulunk vissza felé. Látunk egy krokodilt, de csak a szeme van kint a vízből. Komolyan mondom teljesen olyan az egész mint ha benne lennék a Discovery egyik műsorában. El sem hiszem, hogy itt vagyok.
Visszaérünk, alig hogy kiszállunk, egy óra múlva vacsora van. Nem is baj, nagyon éhes vagyok. A kaja nagyon finom, egy Maláj szakácsunk van.
Vacsora után fél órával indulunk egy éjszakai dzsungel sétára (night walk). Bérelek egy gumicsizmát, meg elemlámpát. A vezetőnk eligazítást tart, és elmondja, hogy nem veszélytelen kimenni a dzsungelbe éjjel. Meséli, hogy négy nappal ez előtt vonult el lefelé egy elefánt csorda, ami hamarosan várható, hogy visszafelé is erre fognak jönni. Ha jönnének esetleg, akkor senki ne fényképezzen, mert megvadulnak, és eltaposnak. Pár évvel ez előtt egy Német turista így járt. Valamiért nem szeretnék elefántokkal találkozni ma éjjel! Nem viszek magammal fényképező gépet. Gondoltam este van, meg nem is igazán számítok semmi látnivalóra. Na ebben tévedtem. Nem lenne jó kint tölteni egyetlen éjszakát sem a vadonban. Bokáig érő sár van, alig lehet menni benne. Ami szép volt az egy madár, úgy fejmagasságban ült egy ágon, és aludt. Citromsárga, lila, kék színű volt....csodaszép. Ami kevésbé volt szép pl. különböző ízeltlábúak,pókok, sáskák, hernyók, na meg skorpió... Nemááá!! Kezdek betojni. Mi lesz velem éjjel!? Aztán egyszer csak mire bukkanunk, hát egy nagy rakás elefánt kakira. Nem kamuzott a srác, tényleg itt lófrálnak a környéken. Visszaérünk a lodge-ba, lemosom a csizmát. Lezuhanyozok. Mikor vetkőzök le arra leszek figyelmes, hogy csupa vér a pólóm háta. Mi a fene?? Aztán lenézek a földre, és egy 60-70 cm ujjnyi vastag vércsíkot látok. A vércsík végén pedig egy piócát. Basszus, bemászott a pólóm alá. Ez semmi, de még mindig vérzik, nem akar elállni. Leragasztom, és ennyi.
 Írom a bejegyzést, és ideugrik az orrom elé egy hatalmas sáska, a fejem felett egy denevér próbál vacsorát szerezni magának, a lábamnál meg egy kis béka ugrál, és ezek a hangok amik jönnek minden honnan....eszméletlen. Aki nincs jóba a természettel az ne jöjjön ide!!
 Valahogy el kéne aludni :-)