Hamar reggel lett. Pakolás, készülés. Fél hatra beszéltük meg, hogy kint találkozunk a hotel előtt. Tegnap este kérdezte a nő akinek fizettem a szállást, hogy kérünk e triciklit reggelre, mondtam neki, hogy persze az jó lenne. Kettőt kértem öt negyvenre. Hát már háromnegyed is elmúlt. Triciklik sehol. Na mindegy, ez ilyen, semmi nem biztos, de nem számít, nincs gond, berohanok a hotelbe, szólok az egyik srácnak, hogy vigyen ki minket kisbusszal gyorsan a kikötőbe. Így is lett. Ja, és nem a nyolc órás hajóútra vettem jegyeket, hanem most jött egy új hajótársaság, ami négy óra alatt teljesíti a távot úgy, hogy nem leszünk vizesek. Mi most ezt próbáljuk ki. Beszállunk a hajóba, és elindulunk Coron irányába. Ez a hajó nem a hagyományos fülöp forma, hanem a megszokott hajóforma. Tényleg négy óra alatt átértünk. Ez jó!
Kiszállunk a hajóból, még mindig rekkenő hőség, tűz a nap. A kikötő kijáratánál fogok gyorsan két triciklit, és elindulunk a hotelünkbe.
 |
| Irány a hotel |
Be jelentkezünk. Kb. dél van, viszont a szobákat csak kettőkor tudják átadni. A csomagokat ott hagyjuk a portán, és elmegyünk ebédelni addig. Aztán én gyorsan elszaladtam megkeresni az egyik itteni barátomat, aki tud szervezni nekünk szigettúrát holnapra. Elmentem a törzshelyeire, ahol esélyes, hogy rátalálok. Az egyik helyen azt mondták, hogy felment Manilába, és nem tudják mikor jön haza. Na gondoltam akkor küldök neki egy sms-t. Aztán végül is sikerült sms-ben lezsírozni, hogy át jöjjön a mi hotelünkbe a másik cimbora. Erre azért volt szükség, mert nem tudtam a számát a másik srácnak. Bent ülünk a szobában beszélgetünk, mert kint nem lehet megmaradni a melegtől, amikor egyszer csak kopognak. Come in!! Nyílik az ajtó és ott áll a cimborám Julius. Váá... de rég láttam. Gyorsan meg is beszéljük a részleteket a holnappal kapcsolatban. Tök jó, minden jól megy.
A város mögött van egy kisebb hegy, aminek a tetején van egy kilátó, és egy hatalmas kereszt felállítva. Este gondoltam fel mehetnénk megnézni a naplementét. El is indulunk, csak éppen kicsit késve. A nap már igen csak lemenőben van, ezért még a hétszáz egynéhány lépcsőfok megmászása előtt javasoltam, hogy halasszuk el holnapra. Bementünk a városközpontba, és a helyi kis árusoknál a frissen sütött pálcára húzott mindenféle finomságokból megvacsoráztunk.
 |
| A város központ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése