Ox - Bow Lake

Ápr.22.
Öt óra húsz van. Nagyon nem esik jól a korán kelés, de megyünk elefántcsordára vadászni :-) Tudni kell, hogy a Borneon élő elefántok  a világon a legkisebbek .
A fákról lecseppenő víz, minden este elkezd kopogni a bádogtetőn, és olyan mintha esne az eső. Ez egész délelőttig tart. Mi már el is indulunk, mikor még a többiek, csak készülődnek. Ma nincs akkora köd, mint tegnap volt. Úgy néz ki, hogy szép időnk lesz, amíg nem jön egy nagy esőfelhő. Még mindig pazar látvány ahogy félig párába van az erdő, és a napfelkelte is megér egy misét. Majmokat látunk a part menti fákon a fejünk felett, de már meg sem állunk, a fura alakú színes madarak keresztbe-kasul repkednek, de mi csak megyünk, fontosabb dolgunk van. Kb. 15 perc és megérkezünk az Ox-Bow Lakehez vezető csatornához, és bemegyünk rajta. A guideunk tegnap azt mondta, hogy itt maradnak éjszakára az elefántok, ezért szinte biztos, hogy megtaláljuk őket ha korán kijövünk. Na rajtunk nem múlik a dolog. Egyszer csak a part közelében leállítja a motorcsónak motorját, és csak fülelünk. Nem sokáig kell hallgatózni, hamar meghalljuk ahogy recsegnek a faágak. Bemérjük az irányt, és már indulunk is. VÁÁÁÁ..... Megvannak! Gyorsan oda csorgunk, és már kattognak is a fényképezőgépek. Nem vesznek rólunk tudomást, de beljebb mennek ahol sűrűbb a bozót. Itt nem tudjuk őket fényképezni. Azt mondja a guide, hogy kb. húsz-harminc elefánt lehet ebben a csordában. Átállunk pár méterrel arrébb, és jól tesszük, mert itt van egy csomó elefánt egy kupacban, és nem olyan sűrű a bozótos.
Én már videóra kapcsolom a fényképezőgépet, mert nagyon zajlik az esemény. Néha kikapcsolom egy-egy fényképre, szerencsétlenségemre, mert pont akkor adnak ki olyan hangokat, hogy majdnem beszakad a dobhártyám. Itt van velünk szemben egy anya és borja, nincs köztünk talán öt méter!!! Fantasztikus!!

Aztán egy pillanatra majdnem becsinálok, amikor trombitál egy hatalmasat az anya elefánt, és elindult felénk, de szerencsére résen van a guideunk, és hátrébb áll gyorsan. Azt mondja, hogy kicsit mérges lett, mert túl közel vagyunk a borjához.

Ez a reggel ennél izgalmasabb már nem is lehetne. Sokat időzünk itt és csak fotózunk, meg fotózunk. Lassan menni kell vissza, mert reggeli idő van. Elköszönünk a csordától, és gyorsan visszafelé vesszük az irányt. Útközben az egyik fán találunk pár orangutant. Édesek. Egy anya, és a gyereke. Itt is elvagyunk néhány percet. Ez tökéletes reggel, ennél jobbat álmodni sem mertem. Csak azt sajnálom, hogy ez az utolsó programom itt. Visszaérünk a lodgeba, már javában megy a reggeli. Bekapcsolódunk mi is. Jól megtömöm magam, mert tudom, hogy csak késő délután fogok tudni ebédelni, amikor visszamentem Kota Kinabaluba. Reggaeli után összepakolom a holmimat. Mikor ide érkeztem vizes lett az egyik pólóm, ez volt három napja, kiakasztottam száradni, és még mindig ugyan olyan vizes mint volt. Ennyit a páratartalomról :-)
Kongatnak, check-out van. Kipakolom a hátizsákokat, kitöltöm a nyomtatványt, és már indulunk is. Beszállunk a motorcsónakba, és átvisznek a túloldalra. Ott az Ausztrál pár meg én átszállunk egy kisbuszba, a többiek meg egy nagyobb buszba. Van még egy programunk délelőttre. Elmegyünk Gomantong Cave-hez. Ez egy hatalmas barlangszerű sziklahasadék, amiben szó szerint millió szám élnek denevérek. Ez Borneo legnagyobb ilyen hasadéka. Ez a hely azért érdekes, mert itt szedik a legtöbb kajának, kozmetikai szereknek, gyógyászati szereknek szánt denevér fészkeket, amit állítólag arany áron árulnak. Kétféle fészek van, az egyik fekete, a másik fehér színű. A fekete olcsóbb, ennek a súlya is kisebb, és ebből különböző dolgok készülnek. A fehér viszont nagyon drága, ezt használják az éttermek, és nehezebb is. A fehér kilójáért akár 60-70 ezer Ft-ot is kérhetnek. Nesze egyél fészeklevest.
 Ha akarsz fényképezni fizetni kell kb. kétezer pár száz forintnak megfelelő ringitet. Ez a lehúzás. Az információs épülettől néhány száz méteres padlókból kiépített stégszerű út vezet a dzsungelen keresztül. Odaérünk a barlang bejáratához. Ez tényleg hatalmas.

Bent ugyanúgy járda van kiépítve fából, ami nagyon csúszik az állandó nedvességtől, és denevér kakitól. Ahogy picit beljebb megyünk, megérzem amire már kint figyelmeztetett a guide, azt az orrfacsaró szagot ami a temérdek ürüléktől van. Ami nagyon durva az az, hogy tömegével hemzsegnek a csótányok.Ezt így nehéz elmondani, de kb. 50 kamion kaki van bent. Munkások dolgoznak fent a magasban. Kötéllétrák lógnak le a mennyezetről, és szedik a fészkeket a nem túl biztonságos kötelekből készült, kifeszített állványokról. Borzalmas munka, ja és néhányan itt bent alszanak egy kunyhóban. Kifelé jövet a fákon egy csomó majmot látunk. Ezek olyan vörös színűek, és nagyon szelídek.

Itt is pár fotó, és megyünk vissza a buszhoz.
Kb. 100-120Km-re lehet a város, Sandakan. Odafelé vezető úton csak a végtelen olaj pálma ültetvényeket látjuk. Ebbe bele is bóbiskolok. Majd megérkezünk a reptérre, engem kiraknak, a többiek pedig tovább mennek a városba. Jó korán kiértem, van még vagy 3 órám az indulásig. Van időm átgondolni mennyi minden történt velem az esőerdőben az elmúlt három napban. Rengeteg élmény, érdekes dolgok, még szinte fel sem fogtam.. Egy valami biztos, mégpedig az, hogy ezt nem lehet lefényképezni, ezt át kell élni! Szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehettem, és átélhettem ezeket az élményeket. Nekem örökre beleégett a retinámba, amiket itt láttam. Rájöttem, hogy a természet a föld ura, és mi csak használjuk azt, de csak addig amíg azt Ő engedi!! Ezt sokan, és könnyen kimondják, de komolyan kevesen gondolják.
Felszáll a gépem. Irány vissza Kota Kinabauba. Annyira furcsa, hogy az előbb még az őserdőben a folyón egy motorcsónakban ültem, most meg egy repülőn. Megint csak egy 40 perces út, de az egyik legborzalmasabb út volt. Sokat repültem már, de most kicsit megijedtem. Először csak olyan érzés volt mintha eltévedt volna a gépünk. Össze vissza kanyarogtunk, aztán borzalmasan elkezdett dobálni, rázkódni. Végig felhőben voltunk,nem lehetett látni még azt sem, hogy milyen magasan vagyunk. Hirtelen drasztikus magasságváltoztatások, amit a pilóta idézett elő. Volt, hogy hirtelen úgy az égnek emelte a gépet, hogy mindenki felhördült. Nem volt túl jó hangulat a gépen. Nem értettem az egészet.
Végre földet érünk. A 40 percből több mint egy óra lett. Taxit fogok, irány a múltkori backpacker-es hely, az bevált. Esik az eső. A taxis mondja nekem, hogy nem érti az időjárást, minden felcserélődött. Az mondja hajnal öt óta esik. Ilyenkor nem lenne szabad esnie ennyi ideig, mert száraz évszak van. Ilyenkor csak egy-két órát szokott esni. Na de megérkeztem, és már el is áll az eső. Meg kapom a dorm számot, belépek az ajtón, és kit látnak szemeim, hát azt az ausztrál csajszit, akitől három nappal ezelőtt elköszöntem. Ő is visszajött ide. Rövid élménybeszámoló, leadom a koszos ruháimat mosni, mert már elég erős az aurám "színe" és megyek le a marketekhez vacsizni. Majd vissza a bázisra, és alvás.