Földalatti folyó

Ápr.5.
Biztos észrevettétek, hogy nem kerül fel időben egy-egy bejegyzés. Ez azért van, mert nagyon nehéz internetkapcsolathoz jutni itt, és ha véletlenül sikerül is az végtelenül lassú. Ezért elnézést, rajtam nem múlik.

Az én bungalóm elég rendhagyónak mondható, mert néhány méter magasan van a földtől, ezért is nevezték el "tree house"nak. Hajnalban egy zacskó csörgésére ébredtem. Nyúlok az elemlámpáért, megszűnik a zaj, néhány perc, megint zaj. Na jó, gondoltam kiderítem mi ez. Oda készítettem a párnámhoz az elemlámpát,és vártam. Megint csörgés, gyorsan odavilágítok, és az volt amire számítottam... úgy egy méter távolságból egy mókus néz rám riadtan, aki épp a tasakos kávét próbálta megdézsmálni. A lányok is hasonló éjjeli kalandokkal voltak ellátva :-)
Mai cél a földalatti folyó megtekintése, méghozzá úgy, hogy gyalog akarunk menni az úgynevezett jungle trail-en. El is mentem az irodába jegyet váltani a csapatnak. Nem jártam sikerrel. Amióta bekerült a "világ hét csodája" közé azóta tömegek próbálják meglátogatni, pedig itt van néhány ezer éve már. Csak ekkora ereje van a médiának. A lényeg az, hogy nem kaptunk engedélyt csak három főre, ami igen kínos mert hatan vagyunk. Rita, Viki, Andi elindultak a túrára. Válasz a kérésemre,hogy kéne még három jegy ez volt: jöjjön vissza dél után hátha lemondják páran. Közöltem a jó hírt Emőkével, és Marekkal. Emőkének több se kellett, szegény olyan ideges lett (érthető), hogy rögtön riasztotta férjét. Gyerünk reklamálni!! Végülis fél siker volt, mert Marek némi "erőszakoskodás" után befizette az összeget, de ez még nem volt biztosíték arra, hogy el is tudunk menni, mert csak a fizetési számlát kapta meg, a jegyet nem. Ebéd idő után, mikor kinyitott az iroda, megkapta a jegyeket is. Már csak hajójegyet kell venni, mert már nincs idő a gyalogtúrára. Vártunk a sorunkra, mikor hirtelen beborult, dörgött, villámlott és végül leszakadt az ég. Egy izmos kis trópusi eső. Na nem baj, mi nem hátrálunk meg. Vettem esőkabátokat, és némi várakozás után kifutott a hajónk. Megérkezünk, kikötünk. Mi már azt hittük, hogy a lányok visszafelé jönnek, de nem. Pont akkor értek oda ők is, csak éppen bőrig áztak.
Egy kis ladikkal vittek minket be, két kis kínai gyerekkel, és szüleivel vegyítve. természetesen a kínai gyerekek ültek elöl, ami azt jelenti, hogy ők kezelték a reflektort a ladikban. Világítottak minden hova, csak oda nem, ahova az idegenvezető mondta nekik. Ettől függetlenül csodaszép volt. Kifelé jövet az ösvényen megpillantottunk egy majom családot, aztán néhány varánuszt is.
Nekem is van jópár gyík a bungimban, igaz ők nem akkorák mint a varánuszok, viszont annál hasznosabb lakótársak. Velem együtt kisebb állatkert alakult ki odafent. Gekkók, mókusok, a többféle ízeltlábúakat nem is említem és még én is. Este kimentünk a partra egy étterembe, és jó bevacsoráztunk. Most pedig teli hassal, fáradtan írogatok egészen eddig, mert már ragad le a szemem, úgyhogy elteszem magam holnapra. Reggel korán kell kelnem (elvileg 8-kor indul a hajónk P.Bartonba,)mert le kell rendeznem a szállást, össze kell pakolnom a cuccaimat, reggeliznem kell, meg ilyesmi.
Akkor jó éjt, holnap folyt köv.

A "treehouse"

Földalatti folyó bejárata

Varánusz

Ápr.6.
Reggel hatkor kelés. Kimentem a partra, hátha van már nyitva valami ahol tudok reggelizni, és volt. Mindent lerendeztem, indulhatunk a kikötőbe, mert hajóval megyünk át P.Bartonba. Mondta nekem a hölgy akinél foglaltam a hajót, hogy nagy hajóval fogunk menni. Nem gond, az jó. Legalább kényelmes lesz. Épp csak egy váratlan gond lépett fel, amire egyáltalán nem számítottam, méghozzá az, hogy nem a kikötőbe állt be a hajónk, hanem a strandra. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy a lányok nem készültek fürdőruhával, a víz pedig combközépig ért, ami nem is lett volna baj de egymás után jöttek a 60-70cm hullámok. Próbáltam pici csónakot szerezni egy éppen akkor érkező halásztól, de nem sikerült, mert egy kukkot sem beszélt angolul. Igaz nyakig vizesen de végül sikerült bemászni a hajóba, mert más választás nem is maradt.
Kb. három órás utazást követően megérkeztünk. A pici halászfalucska egy pazar, fehér homokos, pálmafákkal szegélyezett öbölben van. Ahogy azt a csajok is mondták, ehhez párosul a valószínűtlenül türkisz kék tenger. A kiszállás már könnyebben ment. Irány a szállásunk, szobafoglalás,,,vagyis bungi foglalás. Aztán kaja a parton, kis ejtőzés, majd az elmaradhatatlan eső, ami hamar el is ment. Délután a parton az egyik "szálloda" elkezdett kipakolni asztalokat, székeket, tűzrakóhelyet stb. Kiderült amolyan fullmoon party-ra készülnek. Így is lett, ott a helyem. Na azért nem egy thai fullmoonra kell gondolni, csak szolidan, de nagyon jó hangulata volt. Éjjel egy körül le is fekszem aludni, mert holnap hatkor kelés, indulunk egy mangrove túrára. Jó éjt!