Reggel hét órakor elkezd nyüzsögni a hálóterem. Mindenki ébredezik, mert megy valamilyen programra. Tegnap én is gondoltam rá, hogy el kéne nézni egy közeli szigetre, mert csak délután hatkor indul a gépem vissza Manilába. Végül úgy döntöttem, hogy nem megyek, hanem inkább elintézem az ajándékvásárlást. Kicsit még próbáltam pihenni, de a csörgés-zörgés miatt nem ment. Inkább kimászok az ágyból, rendbe szedem magam, és lemegyek reggelizni. Kifejezetten a Maláj kajáldákat keresem. Próbálgatom a kajájukat. Be is ülök egybe. Tanácstalan vagyok, mert én csak reggelizni szeretnék, de körülöttem mindenki hatalmas adag főtt kajával ül. Kérdezem a pincért, van e valamilyen reggelijük. Ó persze, gyorsan hoz nekem egy étlapot, és megmutatja, hogy melyik oldal a reggeli, mert nem angol nyelven van írva. A srác valamennyire elmondja melyik miből van. Választok is egyet, csak úgy találomra, amiben van tojás. Pár perc, és hozza is. Nagyon guszta. Olyasmi mintha palacsintatészta lenne, csak átlátszóbb,vastagabb és látni ahogy bele van keverve a tojás. Kérdezi, hogy kérek e szószt hozzá, persze minden jöhet :-)
Finom reggeli volt. Úgy néz ki, hogy a mai napom nem lesz túl izgalmas.
Reggeli után elindulok a csecse-becse beszerző körútra. Ezt utálom a legjobban. Vajon ki minek örülne a legjobban??
 |
| Egy kis piacozás. |
Benézek egy két plázába is, amik nem igazán hasonlítanak az otthoniakhoz.
Épp kezdem megszokni a fordított közlekedést. Először nagyon fura volt, amikor át akartam menni az úton mindig az ellenkező irányba néztem először, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy pont akkor soha nem jött autó. Most meg megyek vissza a jobb oldali közlekedésbe.
Hamar elrepül az idő lófrálás közben. Felviszem a zsákmányt a bázisra. Délután egy óra. Bent vagyok a hálóteremben, amikor bejön a recepciós hölgy, és közli, hogy délben van a check-out. Ha nem akarok maradni még egy napot akkor el kell hagynom a szobát. Rendben van, de kéne vissza a ruhám, amit tegnap odaadtam mosásra. ÓÓ hát az még fent szárad a tetőn. Öt perc, és már hozza is a gönceimet. Beleszagolok....hmmmm, de rég éreztem ilyet a ruhámon. Végre friss illata van, nem pedig az a párától állott szagú. Amiket én mostam magamnak, nos azt inkább csak öblítésnek lehet nevezni. Pár napig tiszta ruhán van, ez tök jó. Összepakolok, kiviszem a cuccokat a közösségibe (nappali), és lemegyek ebédelni a városba. Legkésőbb négykor el kell indulnom a reptrérre. Megint helyi kajálda a cél. Be is megyek az egyikbe ahol csak helyiek ülnek. Az üvegpult alatt látni a választékot. Ez jó, mert legalább van valami vizuális támpont. Azért közlöm a kiszolgáló sráccal, hogy nem tudom mi micsoda. Rendben, segít elkezdi sorolni, hogy ez köris....., ez köris....., ez köris...... basszus, itt minden kaja köris, ja és ez azt jelenti, hogy csípős is. Na mos tmár mindegy. Kérek valamit. Marhahús meg disznóhús van benne, a rizs az alap, meg valami salátaszerűséget választok még. Nem rossz, csak nagyon csíp. Az az ismeretlen növényből készült saláta kicsit mintha keserű ízű lenne, de mindezt próbálom kompenzálni egy doboz licsis üdítővel. El kezdek, mikor egyszer csak hoznak egy levest is. Igen számítottam rá, itt az a szokás, hogy mikor megetted a főételt, csak utána eszed a levest.
 | |
| Meg sem bírtam enni mind. |
Befejeztem a kaját, megyek még beszerzek némi pékárút, jól fog az még jönni Manilában. Felmegyek a bázisra, és leülök a gép elé, mert kéne tervezni a jövőt. Nem is baj, mert már megint esik. Ki kell találni a következő programot. Sejtésem már van róla, hogy mit akarok, csak körbe kell járni az ügyet, jegyet kell venni, valami szállást kéne nézni, meg ilyesmi.
Basszus, elmúlt négy óra, indulnom kell. Szerencsére elállt az eső is. Elköszönök, lemegyek, és hátizsákkal a hátamon elindulok az út szélén. Biztos megáll majd egy taxi, olyan sok van belőlük. Pont egy sem jön már vagy tíz perce. Csak gyalogolok. Egyszer csak egy padon ülő férfi megszólít. Taxi? Ohh, végre... Igen igen! Odamegyünk az autójához, ami nem éppen taxi. Ez csak egy önkéntes taxis. Nekem mindegy, ki visz ki a reptérre. Beszállok, mert itt kitűnő a közbiztonság. Ugyanezt máshol nem merném megtenni. Ki is visz a srác, még olcsóbban mint a rendes taxik. Király! Persze az én gépem megint csak késik. De miért??? Utálok várakozni!
Vannak városok, helyek ahová megérkezel és az első benyomásod negatív, azt a helyet nem fogod szeretni, vagy közömbös lesz számodra. Nekem Kota Kinabalu egy kis ékszer dobozként marad meg, és ha egyszer még tehetem, visszajövök ide. Bánom, hogy csak ilyen rövid időre jöttem át Malaysiaba. Ez az egy hét Borneon kb. annyira volt elég mintha a 90 perces focimeccsen csak tíz percet játszhatnék. Rengeteg felfedezésre váró dolog van itt. Vissza kell jönni!!
Megérkezek Manilába. Kígyózó sorokban állnak az emberek a reptéri taxira várva, beállok én is. Több mint fél óra, és sorra is kerülök. Irány a belvárosi backpackeres szállás. Gyorsan ledobom a cuccaimat, és leszaladok a seven-eleven be valami kajáért, mert mindjárt bezár. Az éjszakai bárok már nyitva vannak. Alig tudok haladni, mert lépten nyomon be akarnak rángatni a bárokba. Veszek két hot-dogot, és visszamegyek a bázisra. Csak egy Kanadai csaj van a dorm-ban. Lefürdök, aztán megbeszéljük ki merre járt, és hova fog menni. Ezek jó dolgok, mert segítjük egymást hasznos információkkal. Pl. Ő már járt ott, ahova én most akarok menni Donsolban. Ott lehet úszni a hatalmas cetcápákkal. Ő meg érdeklődve hallgatta a Palawani infókat. Meg is nézett néhány képet, és úgy döntött, hogy el is megy oda. Éjjel fél kettő, le kéne már feküdni.
:))) De jóóóóó!
VálaszTörlés