Első napok

jeepney félig pakolva

útban Sabang felé a jeepney tetejéről

Sabang beach

Ápr.3.
Igaz néhány órás késéssel de megérkeztünk Manilába. A légkondicionált terminálból kilépve mellbevágott a több mint harminc fok, és a vele járó magas páratartalom. Gyorsan be is ültünk egy mikrobuszba, amiben természetesen olyan klíma volt mint egy hűtőszekrényben. Kb. fél óra alatt el is jutottunk a szállodánkhoz, és huszonnégy óra utazás után sikerült is helyi idő szerint éjjel egy körül ágyba kerülni.
Ápr.4.
Ötkor kelés, irány a reptér. Mondanom sem kell, mindenki nagyon kipihente magát nem egész négy óra alvás után. Sebaj, lesz még idő a pihenésre. A gépünk leszáll Puerto P.-ban, check-out...fogok két triciklist, akik némi alkudozás után elvisznek minket a busz terminálra, ahonnan indulnak a buszok, jeepneyk minden irányba. Mi a Sabangi járatra veszünk hat jegyet. Van még másfél óra az indulásig, gondoltam körülnézhetnénk a terminál melletti piacon addig, hát nem jól gondoltam. Ha azt akarjuk, hogy legyen helyünk akkor bizony foglalni kell. A kis csapat bezsúfolódik a jeepney hátuljába és várja az indulást, én felugrok a tetőre a csomagok közé, amit folyamatosan töltenek föl különböző dolgokkal. Van itt minden, táposzsákok, sör rekesszámra, fagyasztott élelmiszer ami folyamatosan olvad a hőségben, különböző bútordarabok, és még sorolhatnám. Nekem egy zsák kókuszdióra jutott hely, amit megosztottam egy helyi öreggel. Egyre több csomag, egyre több ember a tetőn, kezd zsúfoltá válni. Kb. másfél méter magasságra nött a csomagrakat, és úgy 12-14-en lehettünk a tetőn amikor elindultunk. Persze odalent sem volt jobb a helyzet, teltház. Néhányszáz méter után már meg is álltunk felvenni további utasokat, ami a következő pár kilométeren előfordult néhányszor. Az út fele után, szép lassan elkezdtünk fogyatkozni, aztán később kivették alólam a székem, mármint a kókuszdiókat. Kaptam helyette sörösrekeszeket, gondolom nem kell mondanom mennyire kényelmes pár sörösüveggel a hátsómban utazni. Aztán ezt is kivették alólam, maradt a vasrács. Végül megérkeztünk Sabangba, túléltük. Elfoglaljuk a szállásunkat, és rögtön eszünk is, mert már kopog a szemünk az éhségtől. Még kaja előtt elszaladtam a kikötőbe, foglalni helyet a földalatti folyóhoz másnapra. Szomorúan látom az iroda ablakán a táblát : full booked. A sírógörcs kerülgetett, mindegy bemegyek teszek egy próbát. Némi könyörgés után sikerült helyet szerezni, hurrá!! Kaja után kimentem a partra, és élveztem a harminc fokos vizet és a nagy hullámokat egészen sötétedésig.