Butanding

Ápr. 25.
Gondolom, már azt hittétek, hogy megettek a cápák, de nem, nincs olyan szerencsétek. Az történt, hogy a note book áramátalakítója tönkrement. Gondoltam vége a blog írásnak. Naponta többször is megpróbáltam, egyszer csak működött. Szóval megkésve bár, de törve nem, itt vagyok.
Korán van, mert későn feküdtem le. Mielőtt el felejteném a triciklisemet nem Andrewnak hívják, hanem Allennek. Nem tudom miért emlékszem Andrewra. Elkészülök, lemegyek az étterembe, és gyorsan megreggelizek. Már amikor lemegyek, ott vár az utcán Allan, a megbeszélt időpont előtt 15percel. Látom mert nyitott az étterem az utca felé. Ki is megyek köszönni, meg szólni, hogy még megreggelizek, és indulhatunk is. Kivisz a pár Km-re lévő centerbe, ahonnan indulunk a cápalesre. Hét óra van, kikeresem a papírom, felosztanak hatos csoportokra, mert max. csak hatan lehetünk egy hajón. A csoportomban van három Amerikai srác, meg egy Norvég pár. Kihajózunk. Nos, úgy néz ki egy ilyen program, hogy a hajó reggel hétkor nagyon lassan elindul a parttól nem túl messze. Ja, és nem egy hajó, hanem 15-20. Dél örül pedig visszavisz.
Szóval, kihajózunk, már vagy másfél- két órája csak megyünk fel s alá, amikor egyszer csak az egyik hajó nem messze tőlünk megáll, és kiabálják Butanding! Azt jelenti, Cet Cápa. Gyerünk gyorsan mindenki izgatottan veszi fel a sznoricuccot, ugrás a vízbe. Úszok mint az őrült abba az irányba ahol látták a cápát, közben próbálom nem elhagyni a fényképezőgépet. Kiveszem a fejem a vízből, körülnézek. Szomorúan veszem tudomásul, hogy hamar lement a mélybe. A mi hajónkról senki nem látta, csak a Norvég srác, de Ő is csak egy pillanatra. Visszamászunk a hajóra, és folytatjuk a keresést. Közben unaloműzésként a szokásos beszélgetések, ki honnan jött, meddig van, és hol járt, stb. Pl. a Norvég pár, egy éves világ körüli utazáson vannak, de átlagban 3-6 hónapra jönnek el otthonról, inkább a fiatalok, és a legrosszabb esetben is, bejárják egész Dél-Kelet Ázsiát. A rutinosak egy- két éves föld körülire mennek. Na mindegy, ez csak érdekességnek. Úgy néz ki csak nálunk van válság.
Dél körül vissza megyünk, leadom a bérelt sznoricuccom, és keresem a triciklis emberem. Azt ígérte, hogy itt fog várni, most meg sehol. Kénytelen vagyok fogni egy másikat. Visszamegyek a hotelbe, lerakom a holmimat, aztán egy kis sétára indulok. Találkozok egy sráccal, akivel már tegnap beszélgettem. Felajánlja, hogy ő szívesen elvisz a kakasviadalra. Rendben, most Ő lesz a guide-m. Útközben látok egy temetőt, hát mit mondjak, elég érdekes.

Odaérünk. A sok kakaskukorékolásról már lehet következtetni, hogy merre kell menni. Elindulunk egy ösvényen, először egy amolyan "parkolót" látok meg, rengeteg motorral,triciklivel.

Ez csak a parkoló egy része.

Aztán előtűnik maga a helyszín is. Nagyon sokan vannak!! Szinte csak férfiak. Nem is vesznek tudomást arról, hogy egy idegen is van közöttük, ennek igazán örülök. Talán azért, mert mindenki rettenetesen izgatott. Van aki azért, mert fogadott, van aki azért mert az ő kakasa következik hamarosan.

Azért vannak itt arcok :-)

A következő játékos.

Nagyon érdekes, jó hangulata van az egésznek. Később visszamegyek a hotelbe, és csobbanok egyet a medencébe, mert nagyon meleg van, aztán megveszem a jegyem. Az a terv, hogy megyek cebuba, tovább nincs terv :-) Majd körül nézek ott mik a lehetőségek.
Este már vár az új gude-m a hotel előtt. Elmegyünk egy kis helyi lepukkant kajáldába. Én eszek, Ő meg iszik egy sört. Van cápa hús. Először nem hittem el, de aztán a kiszolgáló is megerősítette, hogy az. Basszus, meg kell kóstolnom. Nem rossz. Puha, enyhén hal ízű a húsa.
Később elmegyek a kosár labdapályára, mert meccs van. ott van a fél város. Tizenegy körül megyek aludni.